A motiváció
Futó berkekben gyakran vetődik fel az óra kérdés. Van, aki a Garminra esküszik, mások a Polart favorizálják, de újabban egyre többen választják a Suuntot, vagy épp a TomTomot. Egy valamire való sport óra ára bizony úgy ötvenezertől kezdődik, határ pedig a csillagos ég. A magasabb ár pedig nem minden esetben jelent jobb minőséget, vagy bővebb szolgáltatást. Itt is elmondható, hogy sok esetben a márkáért mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni.
Ez az állítás persze sántít. Vegyünk egy combos Suuntot, melynél a GPS mintavételezést mi magunk tudjuk meghatározni, így egy sprinter, vagy egy precíz mérésre vágyó személy beállíthatja másodpercenkénti érzékelésre, lassú túrákra pedig egészen 10 másodpercig is feltolhatja ezt az értéket. Ezzel a pontosság ugyan romlik, de ebben az esetben nincs is rá szükség, ugyanakkor üzemidő jelentősen növekszik. De említhetném a multisport órákat is, melyeket akár úszásra is bátran ajánlanak és bizony jó mérési eredményeket is hoznak ebben a sportágban. Ilyen órát nem fogunk ócsóér’ kapni és ez rendben is van.
A probléma abban keresendő, hogy a komoly gyártók belépő szintű típusai már-már a vicc kategóriát súrolják, vagy egyáltalán meg sem jelennek ebben a szegmensben.
A sportboltok pár ezres bóvlijai sosem láttak műholdat. Egyszerű, pár forintos lépésszámláló elektronikával bírnak, a futás során megtett távolságot pedig az ezzel mért lépésszám és egy előre rögzített lépéshossz – melyet természetesen nem tudunk módosítani – szorzatából határozzák meg. Így lehetett az, hogy egy ilyen óra tesztelése során öt valós kilométer megtételekor az óra már jócskán hat fölött járt.
Igen, korábban is foglalkoztatott a dolog. Kerestem, kutattam, de nem találtam jó alternatívát. Pár hete azonban szembe jött velem pár érdekes ajánlat a mostanra egyre erősödő kínai Xiaomitól. Ismerem a márkát, okostelefonjaik például egyre nagyobb teret hódítanak és egyre erősebbek, ugyanakkor jóval barátságosabb árcédulát aggatnak rájuk, mint márkásabb, de tudásban hasonló, vagy akár egyező társaikra.
Persze elképzelhetőnek tartom, hogy a brandépítés lépcsőin lépkedő Xiaomi is a csúcsra igyekszik, hogy később aztán ők is több pénzt vasalhassanak ki vásárlóikból, most azonban még nem itt tartunk. Emlékezzünk csak arra, hogy volt idő – úgy 10 éve – amikor a Samsung “bagóért” vágott hozzánk olyan telefonokat, melyek kenterbe verték vetélytársaikat, hogy aztán mára piacvezetőként bárminemű szégyenérzet nélkül “semmizzék ki hívőiket”. Ezen az úton jár most a Huawei is.
A Xiaomi vagy az elején tart ennek a folyamatnak, vagy teljesen más az üzletpolitikájuk. Az utóbbit sem tartom kizártnak, hisz termékpalettájuk jóval szélesebb az utóbb említett két gyártóénál. Lehet tehát, hogy a célcsoport bővítéssel kívánnak profitot növelni.
Ennyi piaci kitérő után térjünk rá tesztalanyainkra!
Pár hete – mint azt már említettem – két típussal találtam magam szemben.
Előbbi az olcsóbb, puritánabb, utóbbi egy csöppet drágább, de designosabb darab.
Egy-két nap rágódás után arra jutottam, hogy én bizony rendelek egy-egy példányt és letesztelem, de rendesen. Rendesen, mert az ilyen eszközök tesztelésével többnyire olyan tech oldalak, blogot, vlogok foglalkoznak, aki nem a futók szemszögéből vizsgálják meg az eszközöket.
Rendelésem kevesebb, mint két hét alatt – és ebben egy 4 napos hosszú hétvége is beleesett – megérkezett. Izgatottan láttam neki a kicsomagolásnak és a módszeres tesztelésnek.
A folyamatról videót is terveztem készíteni. Ehhez hozzá is láttam, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, a technika megviccelt. Telefon lemerülések, fél órás frissítések, majd egy közelgő program véget vetett a felvételnek. Ettől függetlenül készült úgy 40-50 percnyi hasznos anyag, amit majd igyekszem megvágni és a megfelelő helyekre beilleszteni.
E cikk első verziója a videó anyag szöveges átiratát is tartalmazza, melyet igyekszem áttekinthető formában tálalni.
Xiaomi Huami Amazfit Bip Lite
Kicsomagolás
Már a doboz is árulkodott puritánságáról. De ne feledjük, ha valami puritán, az nem jelenti azt, hogy gagyi! A Xiaomi itt a kínai gyártókra manapság jellemző csont fehér, vastag kartonból készült rácsúsztatós megoldást választotta. Érdekesség, hogy a Huawei például csúcskészülékeinél is ezt alkalmazza.
Lehúzva a doboz tetejét egyből az órával találtam magam szemben. Én fekete színben rendeltem, de létezik világos szürke, narancs és sötétzöld színekben is. A kijelzőre egy színes védőfóliát is helyeztek. Az óra egy szintén fehér fedőlapon átvetve terpeszkedett a doboz tetején. Az órát a fedőkartonnal együtt leemelve a doboz immáron üresen tátongott. Elsőre komolyan megijedtem, hisz a promóciós képanyagokon egy dokkoló egységet is láttam, ez viszont nem tárult elém. Ijedtségemet aztán sikerült elűznöm egy csuklómozdulattal, melynek hatására az órát tartó fedőkarton alján, az óraszíj által körbeölelve egy kis fehér dobozra lettem figyelmes. Kioldva az óraszíjat, kiemelve, majd kibontva a dobozkát meg is találtam a keresett, USB csatlakozóban végződő dokkoló egységet, illetve angol nyelvű használati utasítást. A doboz mást nem is tartalmazott, de ez nem is baj. Nem kellenek a felesleges csomagolóanyagok, rekeszhatárolók, semmit mondó papírhalmok. Csak a legszükségesebb. Ezt már szeretem.
A dokkoló egység kizárólag az óra töltésére szolgál.
Bekapcsolás, beüzemelés
Az órán egyetlen gomb található a jobb oldalának közepén. A gombot hosszan tartva az óra bekapcsolt, majd egy mobiltelefon és egy óra ikonja jelent meg a kijelzőn. Ezt megint pozitívumnak ítéltem meg. Semmi parasztvakítás, egyből a lényegre tér. Elővettem hát a telefonomat. Elsőként csatlakoztam otthoni wifire, illetve bekapcsoltam a Bluetoothot és a helymeghatározást. Ezeket azért tettem, mert a Bluetoothra szükség van a telefon és az óra párosítására, a wifit és a helymeghatározást pedig az óra esetleges szoftverfrissítése és a gps beállítása igényelheti. A telefon beállításában a Bluetooth beállításoknál megjelent az Amazfit Bip, melyre kattintva egész gyorsan egymásra talált a két eszköz. A telefon és az óra érintőképernyőjén egyaránt meg kellett erősíteni a csatlakozási igényünket. Miután csatlakoztattam a két eszközt letöltöttem a szinkronizáláshoz szükséges Mi Fit névre hallgató alkalmazást, mely Android és iOS operációs rendszerekre érhető el.
A letöltést és telepítést követően elindítva az alkalmazást, örömmel konstatáltam, hogy magyarul kommunikál. Első pozitív élményem után kellett döntenem, hogy milyen fiókkal lépek be az alkalmazásba. Alapvetően a gyártó által Mi fióknak nevezett megoldással lehet csatlakozni, viszont nem muszáj ennek a regisztrációját, illetve ezt a belépési utat választani. Lehetőségünk van a már létező Google, vagy Facebook fiókunkat is használni. Ha már Android rendszerem van, én a Google fiókot választottam. A Google ikonra kattintva a telefonomon már beállított Google fiókomat egyből fel is ajánlotta, mindössze rá kellett bökjek és már bent is voltam.
A következő képernyőn pár személyes adatot kellett megadnom, úgy, mint név – melyet egyébként a fiókból már át is emelt, nemem, születési időm (év, hónap), magasságom és testsúlyom. Miután ezeket megadtam, továbblépve máris felajánlott egy napi kitűzendő célt elérendő lépésszám formájában. Nyolcezer lépést ajánlott, melyet átállítottam tízezerre. Nekem ez tűnt szimpatikusnak.
A Mi Fit alkalmazás többféle eszközzel képes kommunikálni. A Xiaomi Fitness karkötőjével, Bip és Pace óráival, okosmérlegével és okos cipőjével. A következő felületen ezt kellett kiválasztanom. Nem okozott problémát. Miután ezzel is megvoltam, máris a főképernyőn találtam magam.
Közben a óra kijelzőjén megjelent a frissítési folyamatra utaló update felirat, mely pár perc telepítést követően az óra automatikus újraindításával zárult. Ezt követően még két frissítést futtatott az óra, másodikként az erőforrás, harmadikként pedig a GPS beállítások frissítése történt meg, majd zárult le szintén egy-egy automatikus újraindítással. Ne ijedjen meg tehát senki, üzembe helyezéskor nagyjából 10 perc, mire használatba vehetjük a kütyüt!
Alkalmazás felülete
A főképernyő felső részén láthatjuk majd elért lépésszámunkat, megtett távolságot és az ezalatt elégetett kalóriát.
A színes szagos fejléc alatt találjuk az előző éjjeli alvásunk elemzését, mert hogy ilyet is tud az óra. A kicsomagolás napjától kezdve viselem az órát éjszakánként. Akadt olyan éjjel, amikor fél órát ébren voltam, és akadt olyan is, amikor ébresztőt követően visszaaludtam 10 percre, melyből ébredve úgy éreztem, mély alvást produkáltam. Visszanézve az óra adatait, a leírt állapotokat percre pontosan regisztrálta. Az alváselemzés hasznos funkció rohanó világunkban. Kicsit előtérbe helyezi az alvást, így talán jobban odafigyelünk erre a nélkülözhetetlen tevékenységre, akarom mondani tétlen állapotra.
Ezt követően a legutóbbi sport tevékenységet találjuk, például legutóbbi futásunk rövid összefoglalását. A mellékelt képen mindkettőre láttok példát.
A képernyő alján felfedeztem, hogy további oldalak is elérhetők az applikációban. A főképernyő egyébként az Állapot névre hallgat, mellette átlapozhatunk a Tevékenység és a Profil oldalakra. A Tevékenység oldalon az eddig edzéseink összesítését látjuk, illetve új edzés indítását tudjuk eszközölni. Szabadtéri futás, futópad, kerékpározás és séta közül választhatunk, majd az Indítás gombra kattintva el is indíthatjuk azt. Ez hasznos lehet nekünk akkor, ha futásaink során nálunk van a telefonunk, de legtöbb esetben az ember épp azért vesz órát, hogy ne kelljen magával cipelni a telcsit.
A Profil oldalon szintén kapunk egy összegzést eddigi tevékenységeinkről, továbbá megváltoztathatjuk a belépéskor megadott adatainkat.
Itt találjuk az óra beállításait is. Az értesítőn az óra neve mellett az akku töltöttségét látjuk. Rábökve erre a sorra ugyanezt kapjuk meg nagyban. Alatta pedig a számtalan beállítási lehetőség. Elsőként az óra kijelzőjének témáját választhatjuk ki. Ezen a felületen, ami egyébként angolra váltott, rögtön kapunk egy figyelmeztetést, hogy egyes témák csökkenthetik az aksi időt. Aztán betöltődik tíz csodásabbnál csodásabb förmedvény téma. Mikor megláttam őket, azt hittem, ez valami vicc. A nyolcvanas évek Casio óráinak dizájnját ötvözték az akkor nagyban tomboló kvarcjátékok grafikai szintjével. Azért akadt köztük két analóg óra és két digitális összegző felület, amit érdemes letölteni, de én végül úgy döntöttem, hogy a meglehetősen puritán, de mégis jól mutató gyári megoldás mellett maradok. A pontos idő óra alatta perc formátumban, alul pedig szolid színes ikonokkal a pulzus és a lépésszám.
A sokkból eszmélve visszaléptem a téma felületről az óra egyéb beállításaira. Itt jórészt okosóra mivoltát tudjuk személyre szabni, úgymint a telefonunkra érkező hívások, üzenetek értesítése, azok kezelése, vagy alkalmazás értesítések. A telefon appjai közül nálam hat jelent meg, szóval nem kapunk mindenhez hozzáférést. Az okosóra beállításokba nem is mennék bele, nem volt célom. Akit érdekel, rá tud keresni, de én is szívesen ajánlok ezzel foglalkozó cikket. De akad itt más beállítás is, például meg tudjuk azt is határozni, hogy az óra menüpontjai milyen sorrendben kövessék egymást.
Reménykedtem, hogy a profil oldalon találok majd lehetőséget arra, hogy összekössem valamely jól működő és online is elérhető edzésnaplózó felülettel (Endomondo, Strava, Polar Flow) az órát, mert hogy a Mi Fitnek nincs online, böngészőben elérhető felülete. Megláttam a fiók hozzáadása feliratot, felcsillant a szemem, de belépve gyorsan el is szállt minden ezzel kapcsolatos reményem. A rendelkezésre álló négy lehetőségből a Google Fit tűnt egyedül jó választásnak erre a célra, ez a felület azonban elég kevés és nem túl hasznos értéket ad vissza az átadott adatokból. Aki naplózni szeretné teljesített mozgásait (pl.: BSI edzésonline), annak továbbra is kézzel kell rögzítenie azt. Félreértés ne essék, a Mi Fit alkalmazás minden edzést tárol, de ezekből letölthető adatfájlt nem tudunk kinyerni. Kicsit olvasgattam fórumokon, sajnos erre nincs még megoldás. Bízzunk benne, hogy ez hamarosan változik!
De hogy jó hírrel is szolgáljak az alkalmazásról, edzéseink bármely képernyőképét, legyen az a térképre helyezett útvonal, pulzus diagram, vagy a km-ekre bontott tempóink listája, megoszthatjuk Facebookon, mert tudjuk, az a futás, amelyet nem osztottunk meg, az valójában meg sem történt. 🙂
Az óráról
Mint azt már jeleztem, az órán egyetlen gomb található, mely jól kiemelkedik a házból. Megnyomva azt a háttérvilágítás bekapcsol és egy átlós “ablaktörlő” effekt jelzi, hogy a kijelzőt feloldottuk. Az óra menüpontjai egymás mellé kerültek elhelyezésre, minden egyes menüpont egy külön képernyőre. Oldalra tologatással tudunk lapozni közöttük.
Sorrendben így követik egymást, természetesen a gyári beállítás szerint, mert ahogy azt már jeleztem, ezen is tudunk alakítani az alkalmazásban.
- Főképernyő
- Status: avagy állapot, melyen az aznapi eredményeinkről kapunk összegzést két oldalban, melyek között le-föl lapozással lapozhatunk. Visszalépni úgy tudunk, hogy az ujjunkat a kijelző bal szélétől a jobb felé húzzuk.
- Activity: avagy aktivitás, melyen új méréseket indíthatunk, illetve megnézhetjük korábbi edzéseinket, valamint beállíthatjuk az edzésekre vonatkozó értesítéseket, riasztásokat. Lapozni itt vízszintesen tudunk.
Az edzéstípusok sorrendben: szabadtéri futás, futópad, kerékpár, séta. Ezt követi az Activity History, ahol korábbi méréseink nézhetjük vissza. A sort az aktivitás beállítások várja, ahol bekapcsolhatjuk az automatikus mérés szüneteltetést, mely megállítja a mérést, ha megállunk, továbbá beállíthatunk pulzus, tempó és távolság riasztásokat. - Weather: avagy időjárás, melyen az aznapi várható minimum és maximum hőmérséklet mellett megkapjuk ugyanezeket négy nappal előre is. Itt függőlegesen tudunk lapozni a napok között.
- Alarm: azaz ébresztő. Itt csak ki-be tudjuk őket kapcsolni. A tényleges beállításuk az applikációban történik.
- Compass: azaz iránytű. Első lépésként az órával rajzolnunk kell egy végtelen jelet, melyet a kijelzőn is látunk. Ha ez megtörtént, máris megkapjuk az iránytűnket, mely elég pontosnak tűnt, viszont itt szembesültem először az óra teljesítményének kevésbé acélosságával. Elforgatva az órát nagyjából 4-5 másodperc telt el, mire a tű beállt a megfelelő irányba. A reakcióidő ekkora mértéke arra engedett következtetni, hogy ez kihathat majd futásaink mérési pontosságra is.
- Settings: avagy beállítások. Belépve hét almenüvel találjuk magunkat szemben. Elsőként az órára áttöltött kijelző témák között választhatunk. A következő pontban beállíthatjuk, hogy a gomb hosszú nyomására mit tegyen az óra. Gyári beállításként szabadtéri futást indít el nekünk, ami szerintem tökéletes. Választhatunk még a futópad, kerékpár, séta között, valamint az óra kikapcsolását is beállíthatjuk a hosszú gombnyomásra.
A harmadik almenüben a háttérvilágítást állíthatjuk be 5 lépcsőben. A negyedik pont abban segít, hogy megtaláljuk elveszett telefonunkat. Ha ezt választjuk, telefonunk eszeveszett rikoltozásba kezd, szóval biztosan megleljük. Ezt követi pár információ a készülékről, majd a gyári állapot visszaállítása lehetőség, végül pedig kérhetjük az óra kikapcsolását.
A menüpontokat végig is futottuk, maradt azonban még két képernyőnk, melyeket a kezdőoldalról érhetünk el le, illetve felfelé gördítve. Fent találjuk az alváselemzés lehetőségét ki-be kapcsoló ikont, lent pedig az okosóra funkcióban beállított telefon értesítéseket láthatjuk.
A kijelző meglehetősen gyorsan lezár. A bemutató anyag készítése közben folyamatosan fel kellett oldanom azt. Mire leírtam egy menüpontot és léptem volna a következőre, már rég lezárt. De ez csak ilyenkor kellemetlen, hétköznapi használat esetén épp, hogy hasznos, hisz megvéd minket attól, hogy akaratunk ellenére mérést indítsunk a készüléken.
Az iránytűnél jelzett lassúság ellenére az óra kifejezetten gyorsan, gördülékenyen és kényelmesen kezelhető. Egyetlen nap elegendő volt ahhoz, hogy megszokjam a kezelését. Nincs hosszas keresgélés, hisz logikus a felépítése, arról nem is beszélve, hogy a sorrendezést magunk is megszabhatjuk. Látszik, hogy a tervezésnél erre odafigyeltek.
Xiaomi Huami Amazfit Pace
Meglehetősen bő lére eresztettem a kisebb típus leírását, ezért úgy határoztam, hogy a Pace esetében a különbségekre helyezem a hangsúlyt. Lássuk, miben tér el a Pace a Bip Lite-tól!
Kicsomagolás
A Pace színesebb csomagolást kapott. A doboz oldala fekete és narancs, az óra felöli oldalt pedig átlátszó műanyag fedi, így rögtön láthatjuk a kerámia házas, kerek órát.
A csomagolóanyaggal itt már kicsit pazarlóan bántak. Felnyitva az átlátszó doboztetőt, az óra szintén egy fedőlappal együtt emelhető ki. A fedőlap másik oldalán a kívül fekete, belül narancs színben pompázó, strapabírónak tűnő szilikon óraszíjat láthatnánk, ha nem dobozolták volna be külön. Hogy erre mi szükség volt, azt nem tudom. Az óraszíj egyébként létezik fordított megoldásban, azaz kívül narancs, belül fekete verzióban is.
A doboz aljában két kisebb kinyitható rekesz marad. Az egyikből a microUSB foglalattal szerelt dokkoló egységet, a másikból pedig egy ide csatlakoztatható microUSB – USB kábelt, illetve egy angol nyelvű használati utasítást találtam.
A dokkoló egység ennél a típusnál már többfunkciós. Az óra töltése mellett számítógéphez is csatlakoztathatjuk, hozzáférve ezzel az óra tárterületéhez. De erről majd később.
Bekapcsolás, beüzemelés
Ezen az órán is egyetlen gomb található, melyet szintén a jobb oldalára, de kicsit feljebb és az íves ház hátsó oldala felé helyezték el és nem is áll ki annyira a házból. Használat során azt tapasztaltam, hogy a tervezők figyeltek arra, hogy ne csúnyítsák el a szép kerek házat, ugyanakkor mégis gyorsan és könnyen megtalálhassuk és használhassuk a gombot.
Az óra hátlapján a Bipnél is látott csuklópulzusmérő szenzort találjuk, illetve a töltéshez és adatkapcsolathoz szükséges csatlakozókat.
A gombot hosszan tartva a készülék közepén megjelenik az Amazfit logó, melyet egy pörgő-forgó animáció vált. Első indításkor számíthatunk erre, hogy ez az animáció percekig fog forogni. Ne ijedjünk meg, ez természetes folyamat! Amint megára talált az óra, egy QR-kódot jelenít meg a kijelzőn, illetve kéri, hogy töltsük le telefonunkra Az Amazfit Watch nevű alkalmazás. Mielőtt letöltöttem volna, meggyőződtem róla, hogy a telefonon be van-e kapcsolva a Bluetooth, a helymeghatározás, illetve csatlakozott-e wifi hálózathoz. Láttuk az előző típusnál, hogy szerencsés, ha ezeket az előkészületeket megtesszük.
Ennél a típusnál nem léptem be a telefon Bluetooth beállításaiba és nem párosítottam az órával, mert úgy gondoltam, erre a célra fog szolgálni az óra kijelzőjén megjelenő QR-kód.
Elindítva az alkalmazást, mely egyébként angol nyelven kommunikál, a másik appnál is látott módon ki kellett választanom a belépés módját. Ez a szoftver már a kezdőképernyőn lehetőséget biztosít Mi fiók regisztrációra, de én maradtam a Google fiókkal történő belépésnél.
Belépést követően itt is személyes adatok megadása következett, azonban a magasság és testsúly értékeket angolszász rendszerben (láb, font), adta meg, így ezeken átléptem. Ez az alkalmazás négy típusú órával képes kommunikálni. Hamar kiválasztottam a Pacet.
Miután ezzel is megvoltam, egy szkenner felület fogadott, aminek segítségével be kellett olvasnom a QR-kódot. Megtettem, a két készülék pedig gyorsan kapcsolódott.
Alkalmazás felülete
Az Amazfit Watch felülete nagyban hasonlít a Mi Fitéhez. A fő-, azaz Status képernyőn ugyanazok az összefoglaló információk jelennek meg, mint az imént taglalt app esetében.
A középső Sport ablakon nem tudunk aktivitást indítani, itt mindössze futásaink, mozgásaink történetét nézhetjük vissza napi, heti és havi bontásban, illetve kilistázhatjuk az összest is. A harmadik, azaz Profile oldal szintén az óra állapotára és beállítására szolgál. Itt is tudunk óra témát választani. Huszonegy stílus áll rendelkezésünkre, ennél a típusnál már sokkal tetszetősebb megoldások tárolnak elénk, de akad azért itt is a giccsből.
És ha már a beállításokba tévedtem, ismét felcsillant a szemem, amikor megláttam az add account, azaz fiók hozzáadása funkciót. Reménykedtem, hogy ezt a típust végre össze tudom kötni egy online felülettel. Belépve egyetlen sor fogadott, ettől hirtelen megijedtem, de amikor megláttam, hogy az az egyetlen sor a Strava, máris megnyugodtam. Azonban nem kezdtem hozzá az összekapcsoláshoz. Úgy döntöttem, előbb megnézem, mit tud az óra.
Azaz néztem volna, mert bőszen szoftverfrissítésbe kezdett. Az óra egyébként maga is képes wifire kapcsolódni. A jelszó beírásához a telefont hívja segítségül. Letöltötte a frissítést, majd egy jó negyed órára leállította a tesztelést. A kütyü gyárilag 1.3.0 verziószámú firmware-rel érkezik, a negyed órás telepítés során megkapta az 1.3.5-öt. Gondoltam, végre jöhet az órateszt. De ekkor már egy másik napi programhoz kellett igyekeznek és a videót rögzítő telefon is vészesen merült, amikor is jött a következő értesítés, újabb verzió érhető el az órára. 1.3.6d. Hajrá, töltsük hát le! Újabb negyed óra. Szóval, aki ennél a típusnál dönt, induláskor számítson arra, hogy nem fog a kidobozolást követő 5 percen belül futkorászni vele! Adjuk meg neki az időt, hogy magára találjon!
Az óráról
A fizikai megjelenéséről már írtam. Lássuk a szoftver felépítését!
A Pace logikája megegyezik a Bip-éve, azaz gombnyomással feloldjuk a kijelzőt, majd jobbra-balra lapozva választunk a menüoldalakból, melyek az alábbiak:
- Főképernyő: 21 témából választhattunk, a beállításnak megfelelőt látjuk.
- Időjárás: 5 napos előrejelzést kapunk, alapból Fahrenheitben, de az applikáció alkalmazások beállításánál Celsiusra válthatunk.
- Napi cél: láthatjuk, hogy teljesítettük-e már a napi lépésszámunkat.
- Pulzusmérés: Tetszőleges időpontban mérhetjük meg pulzusunkat egyetlen gombnyomással.
- Zene: azaz mp3 lejátszó. Ha az órát a dokkoló segítségével számítógépünkhöz csatlakoztatjuk, böngészhetőnk az óra tárhelyén, mely a leírás szerint 4GB, melyből valójában 2,5GB érhető el, de erre a célra ez is bőven sok. A Music mappába kell bemásolnunk zeneszámainkat és párosítanunk kell az órát egy Bluetooth fülhallgatóval és már mehet is a futi-buli!
- Alarm: azaz ébresztő. A Bippel ellentétben az órán állíthatjuk be ébresztőnket, tehát ne az alkalmazásban keressük!
- Compass: azaz iránytű. Beállításához egy kört kell rajzolnunk az óra mozgatásával. Kíváncsi voltam az iránytű reakcióidejére. A Bipnél említettem, hogy itt szembesültem a hardver gyengeségével. A Pace-nél nem ezt tapasztaltam. Elfordítva az órát a tű gyorsan reagált, hamar beállt a megfelelő irányba. Megnyugtató hír az éles futóteszt előtt.
- Stopper: mert minden sportórába kell ez a funkció.
- Alvás elemzés: A Bipnél írtam már erről a hasznos funkcióról. A Pace annyival tud többet kisebb társánál, hogy korábbi alvásaink adatait, diagramjait az óra kijelzőjén is visszanézhetjük. Úgy érzem, ez egy közkedvelt menüpont lesz.
- Training Center: Hoppá-hoppá! Belépve a menüpontba kiválaszthatjuk, hogy mi az a cél, amit el szeretnénk érni, úgy, mint 5-10 km, vagy egy félmaraton, maraton teljesítése. Kíváncsiságból regisztráltam maratonra. Kaptam is egy 56 napos, azaz 8 hetes, szépen felépített edzésprogramot laza és tempós futásokkal, hosszabb fartlekekkel és természesen beiktatott pihenőnapokkal. Kiváló funkció lehet kezdőknek is. Érdemes kipróbálni!
- Timer: azaz visszaszámláló.
Ezzel a végére is értünk. Hiányzik viszont valami nagyon fontos. Hol van az edzéstípus kiválasztás és indítás?Ahhoz, hogy ezt elérjük, nem jobbra kell lapoznunk, hanem egyet balra!
- Sports: azaz aktivitások, melyek sorrendben a következők:
Futás, séta, futópad, kerékpár, szobakerékpár, túra, terepfutás, elliptikus trainer.
Ezek között függőlegesen tudunk lapozni. A két utolsó pontban pedig edzéstörténetünket és az edzésbeállításokat találjuk. A beállítások megegyeznek a Bip-nél leírtakkal. Két menüponttal azonban többet találunk a Paceben. Az egyikben beállíthatjuk, hogy edzésünk során 4, vagy 6 értékes kijelzőn lássuk mozgásunk adatait. A másik pedig egy nagyon érdekes funkció: Sport Trail. Rákattintva az óra értesít, hogy jelenleg nincs elérhető fájl. Csatlakoztassuk a készüléket számítógéphez és másoljunk fel gpx fájlt! Hoppákaaaa! Heurékaaaa! Azaz ha felteszem egy korábbi edzésem gpx fájlját, akkor azt később le tudom követni? Meglátjuk. Nem próbáltam még ki. Hamarosan megteszem. Ez azonban felvetett még egy kérdést. Ha én tehetek fel gpx fájlt az órára, akkor lehet, hogy az óra is képes gpx-ben menteni az edzéseinket? Nyomozzuk ki!Az Activities menüpontban, melyen le-fel tudok lapozni, megtaláljuk korábbi edzéseinket. Rákattintva a megnézni kívánt edzésre kapunk egy kétoldalas felületet. Az első oldalon a dátum mellett látjuk a megtett távolságot és az időt, illetve egy kicsinyített útvonal térképet. A második oldalra lapozva ismét az útvonal térképet és a távolságot látjuk, és no lám, itt egy Export gomb. Rátaposva ujjunkkal az óra máris lementi edzésünk adatait gpx fájlba, melyet a gpxdata mappában találunk majd.
Aki nem ismeri a gpx fájlban rejlő lehetőségeket, annak gyorsan és röviden elmondom, hogy a BSI edzésonline-on új edzés rögzítésénél fel lehet tölteni ezt a formátumot és nem kell kézzel felvezetnünk edzéseinket. Minden adat megjelenik, még a térkép is. Máris feleslegesnek éreztem a Strava kapcsolódást. De aki szeretné online máshol is nézegetni edzéseit, az kapcsolja össze az alkalmazásban ezzel a fiókkal!
Felvillanyozva már-már azt hittem, kész vagyok az órával, amikor bevillant, hogy hékás, a beállításokat még meg sem találtam. Hogy hova rejtettél? A főoldalról felfelé lépve megtaláljuk. Nem térnék ki most az almenükre, mert részben megegyezik a Bipnél leírtakkal. Egyet viszont kiemelnék, ez pedig az Upload almenü. Ennek segítségével tudjuk edzésadatainkat átküldeni telefonunkra.
Még egy dolog.
A Pace-hez az Amazfit Watch alkalmazást használtam, mert az óra bekapcsoláskor ezt javasolta, azonban a Mi Fit alkalmazás is képes kezelni ezt a típust. Ha valaki ezt választaná, ugyanúgy kell eljárni, mint azt a Bipnél leírtam.
Tapasztalatok futás közben
Most, hogy kellőképp kiveséztem az órákat, nem maradt más hátra, mint az éles futó teszt.
Kiváló alkalom a tesztre a március 25-re meghirdetett VII. Országfutás. Erre a napra 25 kilométer kürli futást terveztem. Induláskor mindhárom órát a bal kezemre helyeztem. Kiválasztottam a szabadtéri futást, majd vártam a GPS jelre. A Polar százalékos értékkel, majd egy OK üzenettel jelzi a jelerősséget, az Amazfitek pedig egy értesítő képernyőn hívják fel a figyelmet arra, hogy a pontosabb mérés érdekében érdemes kivárni a helymeghatározás folyamatát. Ebben az M400 volt a leggyorsabb, majd a Pace, végül a Bip közetkezett. Egy percnél több időt nem kellett azonban várnom, már indulhattam is. A mérést a hófehérkén a fizikai Start gomb megnyomásával, a két sötét lovon pedig az érintőképernyőiken megjelenő Start felirat érintésével indítottam el. Rövid visszaszámlálás után el is indult a folyamat.
Mindkét Huami mérési képernyője azokat a paramétereket tartalmazza, ami egy futónak elengedhetetlenül szükséges, azaz idő, távolság, tempó és pulzus. A további értékek megtekintéséhez lapozással juthatunk hozzá. A Pace esetében, mint azt már korábban írtam, lehetőség van a 4 helyett 6 értékes kijelző beállításra.
Vissza a futáshoz! Csakhamar arra lettem figyelmes, hogy a középre helyezett Pace folyamatosan rezeg a karomon. A kijelző szerint túl magas (175-180) a pulzusom. Olyan 5’30”-cal futottam és még csak egyetlen kilométert, szóval nem tartottam reálisnak a dolgot. Aztán rájöttem a turpisságra, észrevettem ugyanis, hogy a lépés frekvenciám és a pulzusom kísértetiesen hasonló értékeket mutat ezen az órán. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a futás okozta rázkódástól az órák összekoccannak, ez pedig befolyásolhatta a pulzusmérést. Két kilométernél megállóm volt, ott áthelyeztem a Polart a jobb csuklómra, a két Huamit pedig szellősebben osztottam el a balon. Probléma megoldva. Egyébként meg ki az a bolond, aki két órával fut, pláne hárommal. Jelen!
És ha már a megállóról beszéltem, rögtön jött a következő érdekesség. A Polar és a Pace szépen megállt, a Bip viszont nem. Manuálisan (2mp-es gombnyomás) viszont azonnal szünetelt a mérésem. Innentől a Bip-et manuális mérés szüneteltetéssel használtam.
Jött a következő tapasztalat. Induláskor a Polar azonnal folytatta a mérést, a Pace viszont továbbra is állt. Újabb módosítást kellett eszközölnöm. A Pace-t újra induláskor manuálisan kell mérésre bírni!
Négy kilométernél ismét csapatbeváráshoz értünk.
Feladat megálláskor:
Polar – semmi teendőm nincs
Pace – semmi teendőm nincs
Bip – manuális mérés szüneteltetés 2mp-es gombnyomással
Feladat induláskor:
Polar – semmi teendőm nincs
Pace – manuális mérés indítás az érintőképernyőn
Bip – manuális mérés indítás az érintőképernyőn
A kérdés az, hogy ez valóban probléma? Úgy gondolom, nem. Társaságban, három órával futva sem okozott problémát a dolog menedzselése. Miért lenne az szóló használatnál? És persze nem felejtettem el Dobó mester örök érvényű kijelentését: egy mérés nem mérés. Az automata start/stop funkcióra tehát még visszatérek mindkét óránál.
A viseletről
Mindkét Huaminál 6’30” alatti tempó riasztást állítottam, ennek sokszor alámentünk, így rendre rezgett a bal kezem, ez viszont egyáltalán nem okozott problémát. Nem volt zavaró, nem volt tolakodó. A pulzuskontrollal együtt néhol azért már sok volt a zizi, de okosan beállítva, na és természetesen a határokat be is tartva – ha már egyszer beállítottuk – nem fog az agyunkra menni.
A súlyuk még az egy kéz / három óra felállással sem volt probléma, az átrendezést követően pedig egyszer sem kellett azzal foglalkoznom, hogy nehéz, vagy kényelmetlen lenne a bal kezemnek. A Bip egyébként is pehelysúlyú és szinte észrevétlenül tekeredik az ember kezére. A Pace pedig nagyjából a Polar M400 súlyával lehet azonos.
Az első mérés
A legfontosabb mégis a GPS adta tempó és távolság mérés pontossága. A Polar már bizonyított nálam, hisz több mint két éve szolgál és sosem kaptam tőle fals eredményt. Emellett több mint egy éve fut mellette egy TomTom is és kettejük mérési eredménye között 10-30 méteres eltérések adódtak eddig. Jó alapnak tartom tehát az M400-at, így vágtam bele az összehasonlításba.
Az első két kilométernél meglepő módon a Bip fej fel mellett haladt a Polarral, a Pace picit, úgy 10-20 métert lemaradva követte őket. Aztán 90 fokot fordult az út, megváltozott a rálátás a műholdakra, a Bip pedig kezdett elhúzni. Kettőnél már 100 méterrel a Polar előtt járt. A Pace továbbra is igyekezett az M400 nyomában maradni. Ahogy haladtunk előre, folyamatosan néztem a különbségek alakulását. A helyzet nem változott, a Bip és a Polar által mért távolság különbsége egyre növekedett. A Pace nem tudta tartani a lépést az M400-zal, de nem is maradt le annyival tőle.
A távolság mellett a pillanatnyi tempóban is tapasztaltam kisebb eltéréseket. A Polar és a Pace közel álltak egymáshoz. 6′ 15″-ös Polar tempónál a Pace 6′ 17″-et mutatott, a Bip szerint gyorsabb voltam, úgy 6′ 11″-12″ állt a kijelzőn. A kisebb típus esetében egyébként nehezebb volt követni és a többihez hasonlítgatni a tempó változásokat, mert az a 4-5 másodperces csúszás, amit az iránytűnél is jeleztem, itt is fennállt. Ha például 6 percestől felgyorsítottam 5′ 30″-ra, a Polar és Pace nagyjából azonos lépésekben és értékekkel mutatta a változást, míg a Bip jó 10 mp-es tempóval nagyobbat mutatott, mivel a 4-5 másodperccel korábbi értéket láttam épp. A tempónövekedés lekövetése ennek ellenére ott is megvolt, amit a mellékelt diagramok is igazolnak.
A mért távolságok a futás végén így alakultak.
Polar M400 – 26,35 km
Amazfit Bip Lite – 27,64 km (Eltérés a Polartól: +1,29 km | +4,89%)
Amazfit Pace – 25,88 km (Eltérés a Polartól: -0,47 km | -1,79%)
Érdekesség, hogy a Bip 91cm-es lépéshosszt regisztrált, ami biztosan nem teljesült, hisz lassan, apró lépésekkel haladtam végig.
De ahogy írtam is, egy mérés nem mérés. Legközelebb várhatóan fele ekkora, 12-13 km körüli távon vetem össze őket ismét. Meglátjuk, hogy alakul a százalékos különbség.
Pulzusmérés – Amazfit Pace vs M400
2018. április 19.
Az első teszt alkalmával a kezelés, a távolság és tempó mérés összehasonlítására helyeztem a hangsúlyt, a pulzusméréssel nem foglalkoztam. Erre egy külön edzést, illetve mérést iktattam be. A pulzusmérés teszt a Pace-re korlátozódott, a Bip ekkor már nem volt nálam. Vetélytársként itt is a Polar M400 és a hozzá gyárilag csomagolt H7-es mellkaspántos szenzor szolgált, melybe friss és minőségi 2025-ös gombelemet helyeztem, hogy a mérés a lehető legpontosabb lehessen.
A mérés alatt félmaratoni távot futottam, így 2 órányi összehasonlítandó adathalmazt kaptam.
Indulás előtt az M400 és a Pace kijelzőin is 72-76 közötti értékek billegtek, nagyjából azonos változásokkal. Maximum 2/perces eltérést tapasztaltam a szúrópróba szerű rátekintések alkalmával.
A futás során ezek a rátekintések elmaradoztak, igyekeztem a tempómra figyelni, de nem is aggasztott a dolog, hisz a futás után is ki tudom értékelni az eredményeket.
A Pace-en 160/perces pulzushatárt állítottam be, ami fölé érve – gyakran megesett – kaptam is a rezgést a csuklómra. Pulzuskontrollos edzésnél jól jön ez a funkció.
A mérési görbéket a futás másnapján helyeztem egymásra. Az M400-nál a Polar webes felületéről értem el a pulzus diagramot. A Pace-nek nincs saját webes felülete, ellenben lehetőség van Strava fiók szinkronizációra, így ennél is hozzáférhettem egy, a mobilnál nagyobb, webes grafikonhoz.
Egymásra helyezve a két ábrát, a következőt kaptam:
- piros: Polar M400 + H7
- zöld: Xiaomi Huami Amazfit Pace
Mint azt a grafika is mutatja, a két mérés meglehetősen pontosan illeszkedik egymásra. Két pontot leszámítva nincsenek kiugró eltérések. A futás során kétszer álltam meg frissíteni. Ezalatt a pulzusom gyorsan csökkent. A nagyobb eltérést ezeken a pontokon láthatjuk. A Polart két éve használom és azt tapasztaltam, hogy ha csak egy-két percre állok meg, vagy sétálok, akkor nem esik vissza 100/perc alá a pulzusom. Ez most is így volt. A Pace mérése szerint azonban 100/perc alá esett. Hamar folytattam a futást, a pulzusom gyorsan emelkedett és ezt az emelkedést gyorsabban követte a Pace, ezt a görbe meredeksége is alátámasztja. Észrevehető, hogy a Pace gyorsabban reagál a hirtelen változásokra. Ez a gyors reakcióidő arra enged következtetni, hogy a pulzus esést is “élesebben” követi a kínai gyártó terméke. Egy mérés után azonban merész kijelentés lenne azt mondani, hogy a Pace pontosabban mér.
Voltak félelmeim a csuklószenzoros pulzusmérés pontosságát illetően, ezt azonban elhessegette a Pace. Ha ügyelünk arra, hogy az óra a futás közben ne csúszkáljon, pattogjon csuklónkon, akkor az M400+H7 pároshoz nagyon közeli eredményt kaphatunk.
A pulzusmérés teszt során lefutott félmaraton alatt a Polar M400-zal 21,1 km-t mértem, a Pace ekkor 20,9 km-en állt. A 200 méternyi különbség mindössze 1%-nyi eltérést jelent.
Üzemidő mérés közben – Amazfit Pace
2018. április 6.
Ma reggel 6:45-kor 100% akkumulátor töltöttséggel indítottam el egy mérést futás módban, ami folyamatos GPS üzemeléssel és pulzusméréssel jár. A mérés alatt valójában nem futottam, hanem dolgoztam, amiben sok ücsörgés, némi mászkálás és kocsikázás is benne foglaltatott. Ettől függetlenül az órának ugyanazt kellett teljesítenie, mintha futottam volna. Az eredmény?
Tizenhat, igen, 16 órán keresztül mért folyamatosan az óra, majd leállítottam. Bírta volna még, mert 33%-on állt a töltöttség. Természetesen ez az érték drasztikusan visszaesik, ha bluetooth fülhallgatót csatlakoztatunk az eszközhöz és zenét hallgatunk. Egy nem túl gyors maratont még így is biztosan végigvisz.
Ultrafutók! Van szufla a kínaiban.
Következtetések az első mérés alapján
A készülékek az árcédulájuknak megfelelően teljesítettek. Ez egyáltalán nem baj, az elvárásaim nagyjából ezek voltak.
Lássuk, hogy a fentiek tükrében kinek merem ajánlani a Xiaomi Huami Amazfit óráit!
Az Amazfit Bip Lite egy kezdő futó életében biztos kapaszkodó lehet. A húszezer forint körüli árával kap egy csuklópulzusmérős, GPS-es, érintőképernyős eszközt, amit villámgyorsan és egyszerűen tud szinkronizálni. Érdekességként az alvási ciklusát is elemezgetheti, továbbá a futáson kívül okosóraként alkalmazhatja, amely ébresztőként is funkcionál, telefonja értesítéseit képes megjeleníteni, munka közben is monitorozza a pulzusát, illetve értesíti, ha túl sokáig inaktív. Ülőmunkát végzőknek előny.
Az Amazfit Pace, mely harmincezer körüli árcédulával bír, már egy komolyabb eszköz és megéri a nagyjából tízezer forinttal magasabb árát. A nálánál majd kétszer többe kerülő Polar M400 mérési pontosságát ugyan nem hozza – kiemelném, ezt egyetlen mérés alapján állítom – de a mérési eredményben nem hoz akkora eltérést, szolgáltatásában ugyanakkor kenterbe veri. Ne feledjük, a Polarhoz mellkaspántos pulzusmérő tartozik, a Pace (és a Bip is) ezt megoldja a ma már elterjedtebb csuklópulzusmérővel. Érintőképernyővel szerelt (a Bip is). Időjárás előrejelzést is mutat (a Bip szintén) és nem utolsó sorban mp3 lejátszóként is használható (csak a Pace).
Végezetül ismét kiemelném, ezen írás egyetlen edzés alatt – mely a cikk megjelenése óta kiegészült egy üzemidő teszttel, egy kerékpáros összevetéssel és egy pulzusmérős félmaratonnal – összegyűlt tapasztalataimat tartalmazza, messzemenő következtetést tehát nem érdemes levonni belőle. Ugyanakkor úgy gondolom, betekintésnek, kedvcsinálónak már ez is megteszi. És ahogy azt szintén leírtam, hamarosan jönnek az újabb mérési összevetések. Legközelebb egy röpke kerékpározásra viszem el a két Huamit és a Polart.
Addig is erőt, egészséget! Az erő legyen veletek!
